Fogathajtás

 Honfoglaló őseink is lovon, szekereken - a teljesség igényével azt azért itt és most jegyezzük meg, hogy abban időben a szekereket ökrökkel vontatták - érkeztek ide a Kárpát medencébe.

  A korábbi századokban a fő közlekedési eszköz a ló és lóval vontatott szekerek voltak. Magyarország városi és vidéki útjain még a XIX században is sőt még a századfordulón is sokféle fogatoplt jármű: útihintó, batár, konflis, fiáker, postakocsi, tárkocsi, parasztszekér közlekedett.

  A lovasemberek között szinte mindig volt verseny, vetélkedés, ikié a legszebb fogat, lovak, szekér, hintó, avagy kié a leggyorsabb fogat. Versenyszerű keretek között a modern sport időszakában került a lovassport. Fogathajtás előde az un. távhajtó és ügyességi versenyek voltak. A lovak a XX. század második feléig szinte mindenütt munkaeszköz volt, szántottak, vetettek, vásárra jártak, a hadseregben is vontatásra használták. Az ipari forradalmat követően, majd a második világháborút követő robbanás szerű gép-, benne járműipari fejlődéssel párhuzamosan visszaszorult a minden napos életet szolgáló fogatos világ. ma már nem találkozunk postakocsival, úrihintóval, a városi fiáker és a konflis is csak turistalátványosság maradt.

 A kisparaszti/ a háztáji/ gazdaságokban, és az erdőgazdaságoknál, létrejött TSZ-eknél még néhol megmaradtak /igaz/ néhány évig csak a lóvontatású járművek, ma már lovakat legtöbb helyen sport- és turisztikai, valamint szórakoztatási célokra tartanak.

 Az ókori olimpiák elmaradhatatlan versenyszámát a fogatversenyt csak a legutóbbi időben  1970-ben tette hivatalos sportággá a Nemzetközi Szövetség /FEI/, amelynek határozata értelmében az I. hivatalos Európa Bajnokságot 1971-ben Budapesten rendezték, négyesfogathajtó kategóriában.

A fogathajtósport a 60-as években vert győkeret magyarországon, előtt is voltak természetesen próbálkozások, de az első derby versenyt 1963-ban írta ki a szövetség, OB-t 1968-ban.

 - nemzetközi kupa verseny/ek/ -"A", "B" kategóriás-, országos bajnokság, derby, "A" kategóriás mínősítő, kupa- versenyek, területi, regionális, megyei versenyek, többfordulós bajnokságok /egyes-, kettes-, és négyesfogathajtó kategóriában - pónifogathajtásban kettesfogathajtó kategóriában van verseny, bajnokság ma hazánkban.

Lebonyolítás:

- egynapos /meghívásos, általában amatőr hajtók részvételével, vagy hírverés céljából - akadály-, un vadászhajtás/

- kétnapos / területi-,  megyei- versenyek, bajnokságok/ - elsőnap - maratonhajtás, második nap díj-, akadályhajtás

- háromnapos / hazai, nemzetközi hivatalos "A", "B" kategóriás versenyek, bajnokságok, derby/ - elsőnap - díj-, másodiknap - maraton-, harmadik nap - akadályhajtás.

A szabályok

  A sportág fejlődésével párhuzamosan sok változáson ment át, alapjai azonban változatlanok - azaz három versenyszámból áll ma is egy egy fogathajtó verseny - dij-, maraton- és akadályhajtásból.

 Sokáig főleg világ és európa bajnokságokon még versenyszám volt az un. bemutatás - de ezt főleg a megítélés szubjektivítása miatt törölték, ma már csak versenyen kívül, mint egy bemelegítésként, showként rendezik meg a VB hivatalos versenyei előtt.

 Valamennyi versenyszám hibapontjainak összesége adja a végső sorrendet, - hazai és nemzetközi versenyeken versenyszámonként is, és összetettben is hírdetnek eredményt. Bajnokot, győztest csak az összetett eredmény alapján avatnak.

Versenyszámok

Díjhajtás - a díjhajtás a mozgásban lévő lovak elengedettségének, hajlékonyságának, az egy-, két vagy négy ló munkájának, ajármódok szabályosságának, a feladatok pontos végrehajtásának, a hajtó szárkezelésének és hajlékonyságának a bírálata. Ezt a faladatot a már előre kiadott díjhajtó program alapján 40 x 100 méteres négyszögben telejsíti a hajtó. A négyszög bizonyos pontjai betükkel vannak jelölve, amelyek az egyes figurák és mozdulatok pontos végrehajtásában adnak támpontot a versenyzőnek és teszik egyértelművé a bírálatot.

Maratonhajtás  - a maratonhajtás az összetett hajtóversenyek legnehezebb és egyben leglátványosabb, legizgalmasabb része. A pálya öt szakaszra - "A" 6000m, "B" 1000 m, "C" 4000 m, "D" 1000 m, "E" 8000 m - benne általában 8 épített akadály -  van felosztva és minden szakaszra az iram és a távolság szorzataként un. alapidőt állapítanak meg, amelyet túllépni öt másodpercenként csak 1 hibapontért lehet. Az "A" és a "C" szakaszon még egy minimum időt is előír a szabályzat, amelynél korábban beérkezni szintén büntetéssel jár. Az "E" /corss/ szakaszon épített akadályok leküzdése a verseny leglátványosabb pontja. Az elmozdíthatatlan terepakadályok /fák, víz, gödrök.../ között az ABC betűivel kijelölt kapukon kell a fogatnak a lehető leggyorsabban áthaladnia. Mivel minden akadályban töltött másodperc 0,2 hibaponttal terheli a versenyzőt, igy itt a késedelmeskedés vagy netán fennakadás az egész versenyeredményre kihatással lehet. Pontos indulást, érkezést szakaszbírók mérik, az akadályok leküzdését akadálybíró/k/ figyelik és fotocellás időmérővel mérik.

 Akadályhajtás - a verseny utolsó napján a már megismert pályán kerül sor az összetett fogathajtóverseny "C" versenyszámára az akadályhajtásra, melynek távolsága 600 - 800 m - 20 kapuval nehezített, benne 2 - 4 összetett elem. Itt a versenykocsik, hátsó keréknyomtávjához iagzított bójapárok között kell áthajtani a pályarajz szerinti vonalvezetésnek megfelelő sorrendben. A bólyák tetején 1-1 labda van, s a versenyzőknek úgy kell közöttük keresztülhajtani, hogy a labda ne essen le. Az akadályokat dobogó és különféle kombinációk tarkítják, emelve ezzel a küzdelem nehézségét és csigázva a nézők érdeklődését. Itt már a végleges helyezésre következtetni lehet, ugyanis a korábbi versenyszámok sorsolással megállapított sorrendje a verseny állásának megfelelően módosul: az elején indulnak a szerényebb eredményű versenyzők és utoljára az élen álló/k/: A hibátlan és alapidőn belül hajtók között összevetés dönt a versenyszám végső helyezéseiről, de ez már a végeredményt - egyéni és csapatversenyben nem befolyásolja.